Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Varázslatos Nőiségünk


1004428_516427995091401_1276348845_n.jpg


Varázslatos Nőiségünk
- paradigmáink, belső- és külső szépségünk, mindaz, ami A Nő - 
55 felett...

Ragyogjon Varázslatos Nőiséged  62 évesen, 82 évesen, hiszen
elsősorban Nőnek születtünk, így lehettünk társak, feleségek, anyák,
nagymamák drága csillagom... 

Táska & Retikül...


Amikor egy gyönyörű, napsütéses, madárcsicsergős, rügyfakasztó
reggelen, kéjes nyúztózkodással ébredezve, meglátva a kék eget, hallva
az épp aktuális évszak csodálatos hangjait, eltölt az Életöröm semmihez
nem hasonlítható pazar érzése, felkelsz, wc, fogmosás, tusolás - tükör...
és ott vagy a Sikoly című filmben... 

Hirtelen beborul az ég, elhallgatnak a madarak, a fűfavirág megáll a
növekedésben, kikerekedik a szemed... de akkor sem tűnnek el a táskák
a szemed alól... Ledöbbensz... ezek meg hogy kerültek oda? Nem...
tegnap még nem voltak ott... Valami alpári mély sunyisággal
besettenkedtek éjszakának évadján, az Idő Vasfogának 03:50-es
járatával, és oda csücsörögtek a szemeid alá...
Itt állsz a tükör előtt, teljesen védtelen vagy, sem pénzed, sem kedved a
plasztikai műtéthez, és érzed, ahogyan az öregedés tudatának
iszonyata lassanként kúszik fölfelé a gyomrodból a torkod felé, hogy
élvezettel fojtogasson, amíg aztán ki nem tör belőled feltartózhatatlanul
a zokogás... és ebben a testet rázó zokogásodban ott van az elmúlt
Ifjúság, elmúlt és meg nem élt szerelmek, gyermekeid születése, a
válásod, a világ változása, az elvesztése annak, amit öröknek hittél -
amíg a Tiéd volt... Benne van a tizenhatodik születésnapod, az Első Bál,
az Első Randevú, az Első Csók, és ha kellőképp régóta egyedül élsz, mai
szóval szingliként, talán az Utolsó Csók is, amit még nem követett másik,
hiába görcsöltél megalázó helyzetekben, még megalázóbb idétlen
egyedek még idétlenebb elvárásaival...
Itt kuporogsz a fürdőszobaszőnyegen, a tisztító zokogás már
hüppögéssé szelídült üresjáratával, és nem érted az egészet... Most mi
van?!... hiszen még föl sem nőttem... hiszen még ugyanaz a gyermek
vagyok, akit az Édesapja a nyakába ültetett, hogy lássa a világot... és a
retteneten, az ijedtségen már túl vagy... túlontúl... már üres vagy...  és
nem mégy be dolgozni... pedig tudod, hogy most a táppénzt nem
engedheted meg magadnak, hát szabadságot jelentesz, kockáztatva a
munkád elvesztését, ám képtelen vagy emberek közé menni... ezer
szerencse, ha épp hosszú hétvége van... és jön az ágyból fel nem kelés,
a fogmosás és önmagad elhagyása, halomban a mosatlan
poharak,bögrék garmadája, tányér nem, mert enni nem tudsz, és
különben is minek...
...távirányító a kezedben, látod, hogy mozog meg színes, de hogy mi,
arról gőzöd nincs, nem is érdekel... két napja csöng a telefon, egyszer
nem veszed fel, gebedjen meg, rajtam ne sajnálkozzon senki, elég, ha
én sajnálom magamat.
.és ekkor. csöngetés, kopogtatás nélkül, égszínkék égen nyári
Napfelkelteség-ruhában megjelenik az ágyad előtt a Váratlan Vendég: 
Humor Úr.  Megemeli kalapját, és fülledt nyarak délelőtti  zápor utáni
szénaillatával árassza el önsajnálattól bűzlő szamárfészkedet, arrébb
tolja a három tonna taknyos-könnyes
demegöregedtemistenemderondalettem  papírzsebkendő halmazt,
méltóságteljesen helyet foglal, szemében és szája szögletében hunczut
mosoly; nna, akkor most játsszunk!...  édes gyermekem, sokat vagyok
nálad, de ez már nekem is sok. határozzuk nocsak meg azoknak a
táskáknak , mert ugyebár női táskákról van szó, vagyis retikülökről - a
márkájukat!... mert ugyebár végképp nem mindegy ám, hogy Nő létedre
milyen táskákkal -maradjunk a retikülöknél- is rohangálsz a szemed alatt
itt nap mint nap.
Tehát. mire is formáz? Sportos netalántán ez a két retikül itt a két szép
szemed alatt? mert akkor ugyebár  akkor lehet egy Brunotti és egy
Converse, habár most ippeg nem ragyog csillag a szemeidben, ezt nem
mondhatnám kérlek szépen.
.avagy romantikus retikülöket látunk, egy-két fodrozódó bőrredővel?...
talán Bulgari?  ...avagy sikkesen elegáns? .mert akkor Gucci.  ám ha sok
bánatos könnyet akarsz benne tartalékolni, akkor a Calliope a nyerő.
.és mesélt Humor Úr nekem, táskákról, retikülökről, márkákról, felszárítva
mindeközben a bánat könnyeivel azt a mocsarat is, amelyben ott
tapicskoltam már egy ideje. mert ez velem történt meg csillagom. meg
Veled.
.és behelyettesíthetjük ezeket a ráijedéses pánikretikülöket  bármivel;
szakítás, munkahelyelvesztés, nincsegyvasamsemdebepánikoltam,
elhagytak, megcsaltak, most válok, tőlem válnak,
Istenemmittegyekénmostsegíts-depresszív életérzés. elmúlik. csak
engedd, hogy Humor Úr oda üljön melléd, és átadja a legszebb
Ajándékot, ami csak létezik a világon: a nevetés képességét.
Személy szerint nekem  -még- nincsenek sem táskák, sem retikülök a
szemem alatt, más magam alá kavarodás végett látogatott meg Humor
Úr.  Viszont a Nagy Iskola; a több évtizede hozzám látogató
hölgykoszorú tapasztalatai is velem vannak - hogy tovább adhassam
Neked szentem.
Jó volt most Veled olvasni ezeket a sorokat. Jó volt Veled lenni.
Köszönöm, hogy meglátogattál a Tündér Budoáromban csillagom.


...merj Sírni. merj Nevetni. merj Szeretni. merj Élni.  

                                             
Áldott,Örömteli,Teljes Életet élj itt és most Kedves.  

Legyen az önmagunk varázslatos nőiségére való ráébredésünk felemelő
és előrevivő a mindennapi kis boldogságainkban - ami az Élet... 
Tündérörömöleléssel; RaSu TündérAnya.

 
..és álljon itt egy 2008.Augusztusában írott versem,(még 2008-ban
Spanyolországban írtam) Neked, nekünk; Tündéri Nőknek, akiknek
varázslatos nőiségünk kortalan...

 
Átmenet 2.
 
Nehéz az érett
korból
az öregbe
lépni át
levetni minden
régi
jajdeszép ruhát


állni csupaszon
a ráncokat mutató
napfényes
tükör előtt
egy önsajnálattól
bűzlő kegyetlen
hülye délelőtt...


Már csak a Nap
csókolja bőröd
árnyait
nem látva meg
az évek gyűrő
ráncait
miket rádsimított
az Élet
a csaktiéd
és kifosztva állsz
...a semmiért...
 
...a Mindenért...
 
miközben
combod összeér
a feneked
is löttyedt
sírd csak ki
a könnyet
mi úgy nyomja
szívedet
igen, a melled
is megereszkedett...


a Nap látja
hogy Te vagy az
ki kihordta
szíve alatt
azt a nemzedéket
ki korod miatt
Téged
tegnap úgy
lenézett...


Istennek hála
tettél Te le
az Élet asztalára
ragyogást, felhalmozott
kincseket


...és csak Isten
becsüli meg
hogy ki és
mennyit ér
nem kár
a könnyekért
kimossa
az önsajnálatot


megmaradhatott
Életed
hát éld Te meg
ne bízzad senki másra
neki mi
az elvárása
tartsa meg!


...miközben Te
szórod szét
még mennyi még
kincsedet...
 
Hölgyeim...ez van...MI nem amortizálódunk, mi Nők bölcsülünk...

TündérAnya RaSu spirituális tanító író, költő


 Tündérörömöleléssel a szerző; TündérAnya RaSu;Csatári Rózsa 

író,költő
Reiki Mester/Tanár 
spirituális tanító, tanácsadó 
TündérNő Magazin
privát levélre privát válasz:

 

 

 



 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.