Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szakítás pszichológiája

 A szakítás pszichológiája: „merjünk egyedül lenni”

 
 
„Amikor azt mondta a párom – több évi együttélés után  –, hogy nem akarja tovább folytatni a kapcsolatunkat, az olyan érzés volt, mintha jó erősen gyomorszájon vágtak volna” – emlékezik vissza Edit arra a pillanatra, amikor párja bejelentette, hamarosan elköltözik. „Akkor már egy ideje elég sok gondunk volt, vitatkoztunk, előfordult, hogy napokig alig beszéltünk egymással, és bevallom, én is fontolgattam a szakítást. De amikor elém állt és bejelentette: vége, mégis szörnyű volt a ténnyel szembesülni.”  

„A szakítás azt jelenti, elveszítünk valakit, aki addig életünk része volt, és ez akkor is fájdalmas, ha egy rosszul működő kapcsolattól szabadulunk meg” – magyarázta a Medizónának Polyák Éva pszichiáter. „Az előbbi helyzet annyiban nem tipikus, hogy az esetek többségében a nő az, aki kimondja a végső szót. A férfiak általában megvárják, míg a másik lép, úgy alakítják a helyzetet, hogy a nőnek egy idő után elege legyen az egészből, és pontot tegyen az áldatlan állapot végére.”
szakitas_no
Szakítás után. Ez is egyfajta gyász
Forrás: driptnet.hu
A szakítás okozta fájdalomra nincs általános gyógymód, de tipikus reakciók azért vannak. „A nők kiborulnak, sokat sírnak – sokszor a barátnőjük vállán –, hullámoznak az érzelmeik: egyik pillanatban csak a szépre, míg a másikban csak a rossz dolgokra emlékeznek. Mindenesetre kiadják magukból a fájdalmukat, ami a férfiakra egyáltalán nem jellemző. Ők el sem tudják képzelni, hogy erről a helyzetről bárkinek is beszéljenek, magukba zárják a gondjukat” – mutat rá a szakember a két nem eltérő reakciójára.
Pszichoszomatikus tünetek 

„Ez a mondat az, amiről azt hittem, nekem soha nem mondja majd senki, amiről úgy gondoltam, csak a regényekben írják le. Aztán egyszer csak ott ültem egy vendéglői asztalnál és csak néztem a velem szemben ülő, hebegő-habogó kedvesemet, aki éppen azt próbálta elmagyarázni, mennyivel jobb vagyok nála, s hogy ő nem érdemel meg engem. Egyszerűen nem tudtam, hogyan reagáljak, végül elnevettem magam. Ez átsegített minket ezen a képtelen helyzeten, és végül normálisan és aránylag nyugodtan elbeszélgettünk arról, hogyan is jutottunk idáig” – meséli Kata nevű interjúalanyunk.
Az elmúlt időszak boncolgatása jellemzően női magatartás. Ők azok, akik szeretnek pontról-pontra végigmenni a „listán”, hogy milyen okok vezettek a szakításhoz. „Két házasságot és három hosszabb kapcsolatot hagytam magam mögöttem. Minden partnerem modellezni akarta a történteket, kibeszélni, átbeszélni és megbeszélni a múltat. Soha nem értettem, mi értelme ennek, hiszen ha eljutottunk odáig, hogy elváljanak az útjaink, akkor fölösleges már a korábbi eseményeken rágódni” – ez Kálmán véleménye, aki látszólag könnyen viselte a szakításait, de a lelke mélyén nagyon is megviselte mindegyik kudarc. Második házasságának csődje után inni kezdett, s csak a családja segítségével tudott kikeveredni a bajból.
A férfiak a beszélgetés helyett gyakran pótcselekvéssel próbálják elnyomni a bánatukat: alkohol, játék, internet – bármelyik okozhat függőséget. Ha valakit nagyon megvisel egy szakítás – ez mind a két nemre vonatkozik és az életkortól is független – annál különböző pszichoszomatikus tünetek is felléphetnek: álmatlanság, depresszió, étvágytalanság, vagy éppen falási romok. Súlyosabb esetben háttérbe szorulhat a racionális gondolkodás és cselekvés, az illető búskomor lesz, elhanyagolja magát és a kötelességeit. Ilyen esetben fontos, hogy – a családon és a barátokon kívül – szakember is segítsen – figyelmeztet a pszichiáter. 

Olaszországban készült az a felmérés, amelynek során ezer embert kérdeztek meg arról, volt-e már beteg szerelmi bánattól? A férfiak harmada, míg a nők közül csak minden ötödik válaszolt igennel. Ez az eredmény is azt mutatja, hogy a nők nem szégyellik a bánatukat, mernek és tudnak is beszélni róla. S ez nagy segítséget jelenthet egy válsághelyzetben – mondja Polyák Éva. Majd folytatja: „vannak persze szélsőséges állapotok is, amikor valaki úgy érzi, nem tudja elengedni a másikat, képtelen nélküle tovább élni, s ilyenkor felmerül benne az öngyilkosság gondolata. Ezzel sokszor zsarolja is a másikat, azt remélve, talán így vele marad; általában ezek csak fenyegetések maradnak, egy idő után lecsillapodnak a heves érzelmek. Óriási közhely, de nagyon igaz: az idő segít és gyógyít.”      
Ez is egyfajta gyász

„Nagyon szerettem a feleségem, soha nem jutott eszembe, hogy megcsaljam, lestem minden gondolatát. Talán ez volt a baj, legalábbis ezt mondta, amikor elhagyott. Én nem éreztem, hogy rátelepedtem volna, de ezt is a fejemhez vágta. Valahogy mindig tartottam attól, hogy elmegy, de soha nem mertem belegondolni, mi lesz, ha ez tényleg bekövetkezik. A válás kimondásakor döbbentem rá, hogy valóban vége. Mindennek vége. Azt hittem, nem élem túl. A nővérem segített: nem kérdezett, nem nyaggatott, csak velem volt. Aztán, ahogy múlt az idő, csökkent a fájdalom. Soha nem fog elmúlni, de most már belenyugodtam” – mereng a múlton István, aki válása óta egyedül él, s ahogy mondja, nem is akar tartós kapcsolatot.
A szakítások – hosszabb kapcsolat után – általában személyesen zajlanak le, a fiatalabb korosztály körében azonban az sms-en, vagy az e-mail-en történő szakítás a „divat”. „Főleg a fiúkra jellemző, hogy nem merik a párjuk szemébe nézve kimondani: vége. Félnek a bonyodalomtól, a hisztitől, nem is tudom. Mindenesetre elég lehangoló, hogy a kortársaim többsége ilyen módszereket használ” – vélekedik egy gimnazista lány.

Akár így, akár úgy, az elválás mindenképpen fájdalmas. Idő kell ahhoz, hogy magunkhoz térjünk. „Ez is egyfajta gyász, amit fel kell dolgozni. Meg kell gyászolni a kapcsolatot, magunkat, a volt párunkat. Semmiképpen sem jó, ha azonnal beleugrunk egy másik kapcsolatba, mert ez csak átmeneti megoldást hoz, s ha az is rosszul végződik, csak tetézzük a bajt. Merjünk egyedül lenni, elgondolkodni azon, miben hibáztunk, találkozzunk a barátainkkal – de ne traktáljuk őket folyamatosan az elválás részleteivel –, próbáljuk jól érezni magunkat. Senki sincs védve egy effajta csalódás ellen, és biztos módszerek sincsenek arra, hogyan lehet túlélni egy szakítást. De higgyék el: túl lehet élni” – ad biztos fogódzót a nehéz helyzetre Polyák Éva. 

 

 medizona.hu/parkapcsolat/20080915_szakitas_parkapcsolat_ritmuszavar_gyasz.aspx

 

 

 

 

Hogyan heverjük ki a szakítást?

Álljunk bár a lapát bármelyik oldalán, legyünk az, aki dob vagy az, akit dobtak, a szakítás semmiképpen sem könnyű. Mindenki másképp reagál szakításra, és a szakember szerint másképpen kezelik a férfiak és nők a szakítás okozta válságot.

Az alábbiakban bemutatjuk a szakítás feldolgozásának élményét a nőknél és a férfiaknál. 

EGY NAPPAL a szakítás után: az ellenkezés fázisa 

Ebben a fázisban az érzelmek a kétségbeesés valamint az intenzív szeretet és gyűlölet között váltakoznak. 

A férfi 
hajlamos a negatív érzelmeit fizikai agresszióra váltani. Jobb, ha ilyenkor inkább elmegy az edzőterembe, a mozgás csökkenti a dühöt, levezeti az energiát. 

A nő 
kisírja a szemét. A nők ötször annyit sírnak, mint a férfiak, 85 százalékuk állítja, hogy megkönnyebbül utána. Ha döntése végleges, a férfi ilyenkor ne engedje, hogy a női könnyek eltántorítsák. Ha a nő fejezte be a kapcsolatot, és sír, az nem azt jelenti, hogy vissza akarná csinálni. 

EGY HÉTTEL a szakítás után: a megszállott fázis

MRI-vizsgálattal kimutatták, hogy annál, akit nemrégen hagytak ott, fokozott tevékenység tapasztalható több agyi területen is, ilyen például a kényszeres gondolkodás, a düh elfojtása, és beindul a kockázatvállalással kapcsolatba hozható dopamin kibocsátása is. 

A férfi 
mereng, elmélázik, hümmög, ha a kapcsolatról beszél. Jobb, ha ilyenkor edzésre megy, vagy kirándul a barátaival. 

A nő 
barátnőivel alaposan kibeszéli a szakítást, megkönnyebbül, ha azok is kígyót-békát kiáltanak az exre. 


informed.hu/eletmod/partnerkapcsolat__szex/

 

 

A fiúk jobban szenvednek a szakítástól

 

Sokan nem is gondolnák, de egy kapcsolat hullámhegyei és -völgyei a fiatal fiúkat jobban megviselik, mint a lányokat, akiknek inkább az a fontos, egyáltalán kapcsolatban legyenek, olvasható egy amerikai vizsgálat jelentésében.


A kutatók egy a lelki egészséggel és a felnőttkorba való átmenettel foglalkozó hosszú távú vizsgálat adatait elemezték a két nem kapcsolatának szempontjából. A vizsgálatban több mint ezer hajadon illetve nőtlen fiatal vett részt, életkoruk 18-23 év volt. 

A kutatók a kapcsolat különféle dimenziói és a depresszió, valamint a kábítószer élvezés közötti összefüggéseket vizsgálták és a következőket állapították meg: 

  • A nemi különbségek eltérőek a kapcsolat különféle dimenziói során

  • Egy jelenlegi kapcsolat és a nemrégiben történt szakítás szorosabban kötődik a nők lelki egészségéhez, mint a férfiakéhoz.

  • Az éppen megélt kapcsolatban a támogatás illetve a nehézségek nagyobb hatással vannak a férfiak érzelmi egészségére, mint a nőkére.

  • A férfiak érzelmileg többet kapnak egy kapcsolat pozitív aspektusaitól.

A nők a bánatukra depresszióval reagálnak, míg a férfiaknál gyakoribb ilyenkor a kábítószerezés. 
 

informed.hu/eletmod/partnerkapcsolat__szex/


 
 
A szakítás rejtelmei I.
Eredeti megjelenés: Wellness

Ellentmondásnak tűnhet, de tény, hogy a szakítást gyakran az elkötelezettebb fél - általában mi nők - kezdeményezzük. Jobban szenvedünk a megromlott kapcsolattól, mint a párkapcsolat megszakadásától. 

A különválásból fakadó érzelmi problémáinkat lényegesen rugalmasabban kezeljük a férfiaknál, semmi okod sincs tehát, hogy tönkrement kapcsolatodban maradj, csak dönts megalapozottan!

Többen írtok nekünk, megromlott párkapcsolatotok jövőjét latolgatva. A döntés felelősségét önmagad viseled, néhány támponttal azonban segíteni szeretnénk, hogy megalapozottan határozhass kapcsolatod jövőjét illetően.

A párkapcsolat mindig két ember dolga s így a kapcsolattal való elégedettség mértéke is különböző lehet a felek részéről... Nem véletlenül mondják, hogy minden párkapcsolatban két kapcsolat van : az egyik a nőé, a másik a férfié.
Ez okozza a kapcsolat "önös", szubjektív értékelését és azt, hogy gyakran csak az egyik fél éli meg a kapcsolat megromlását. Különösen igaz ez akkor, ha a pár tagjai képtelenek gondjaikat megbeszélni.

A kutatások szerint, mi nők valószínűleg érzékenyebbek vagyunk az érzelmi - lelki síkon jelentkező párkapcsolati gondokra. Nem véletlen, hogy a szakítások nagyobb részét a nők kezdeményezik. Az elkötelezettebb felet - általában a nőket - frusztrálják erősebben a párkapcsolat hiányosságai. Hiszen aki "többet vár" egy kapcsolattól, differenciáltabban érzékelheti annak minőségét.

A szerelmi kapcsolatok palettája igen széles, az egy éjszakás kalandon át, a laza együttjárásig, az együttélésig vagy akár az egy életre szóló házasságig. A kutatók a hosszabb távú intim kapcsolatoknak 5 szakaszát különböztetik meg : Vonzalom - Építkezés - Folytatódás - Hanyatlás - Befejezés. Bizony, az utolsó kettő is a "kapcsolati forgatókönyv" része, különösen együttjárásnál. Sajnos, egyre többször a házasságok esetében is... Csak ezt mintha nagyon nehéz lenne tudomásul venni!

Különösen a kapcsolat korai, kezdeti szakaszában és a kései, hanyatló szakaszban válik lényegessé a párkapcsolattal való elégedettségünk kérdése. Hiszen az amúgy kiegyensúlyozott kapcsolatban kevésbé riasztó számunkra a kapcsolat minőségi ingadozása, vagyis a "hegyek és hullámvölgyek". Tehát, ha túl sokat töröd a fejed azon, "megéri" e számodra ez a kapcsolat, tekintsd gyanújelnek.

A félig megérlelt szakítási szándék jele lehet, ha úgy érzed, nem vagy már képes meglévő kapcsolatodba több energiát fektetni. "Inkább menjenek tönkre a dolgok. "Ezzel a stratégiával sokan csődbe juttatják kapcsolatukat. Elég megvárni míg párjuk "besokall" s így nem kell vállalni a döntés felelősségét... Vagyis a közhiedelemmel ellentétben, nem biztos, hogy az "elhagyott" fél az "áldozat". Lehet, hogy tudattalanul mindent megtett korábban, hogy szabotálja a kapcsolatot, előkészítve így, hogy partnere szakítson vele.

A szakítási döntés hosszú folyamat. A szakításról való hosszas fantáziáláson át, a döntés meghozataláig s az új helyzethez való alkalmazkodásig. Az igazán megérlelt szakítási szándék jele, ha döntésedért tudod vállalni a felelősséget, anélkül, hogy ezt a másik félből akarnád kicsikarni vagy őt vádolnád a kapcsolat megromlásáért. A szakemberek szerint, a nők számára a szakítási döntés meghozataláig nehezebb az út, mivel hangsúlyosabban érzékelik a kapcsolati problémákat, mélyebben megélik. Míg a férfiak a szakítás utáni időszaktól szenvednek jobban. Ennek magyarázata, hogy a hölgyek inkább érzelmi - lélektani - kapcsolati síkon, vagyis a "helyén" kezelik a szakítás tényét. Míg a férfiak inkább elkerülő, elfedő stratégiákat alkalmaznak,(viharos társasági élet vagy új partner keresés azonnal), megnehezítve ezzel saját, megváltozott helyzethez való alkalmazkodásukat. A fentieket megerősíti az a tény is, hogy a nők által lezárt kapcsolatok ritkán folytatódnak barátsággal, mivel - úgy tűnik - az "elhagyott" férfiakat érzékenyebben érinti a visszautasítás. Ezzel szemben, az "elhagyott" nők hajlamosabbak a megváltozott körülményekhez alkalmazkodva a kapcsolatot "barátságként" újraértékelni.

A vizsgálatok szerint megnöveli a szakítás esélyét ha a pár tagjainak életében hangsúlyos életmódbeli változások következnek be. Ilyen pl. diákoknál a tanév befejezése, más esetben a külföldi utazás, munkahelyváltás. Többen hajlanak arra, hogy inkább megromlott kapcsolatban éljenek, mintsem magányosan. Ezért megnövelheti a szakítás esélyét, a lezárás irányába billentheti a kapcsolatot, ha alternatív partner jelenik meg a láthatáron.

Mi a magyarázata annak, hogy oly nehéz szakítanod, mikor minden emellett szólna? Rokonaid, barátaid sem értik, miért gyötrődsz még mindig megromlott kapcsolatodban. Nos, erre a kötődés a magyarázat. Az ember általános tulajdonsága, hogy érzelmi kötődést alakít ki, meghatározott személyekhez. Ez meghitt, intim, folyamatos kapcsolatot jelent, aminek modellje kezdetben az anyához fűződő kapcsolatunk. Később ez a kötődés alapvető változáson megy át, az érett, felnőtt ember partneréhez kötődik ennyire mélyen, kizárólagosan. A kötődés jellemzője, hogy viszonylag hamar kialakul és nagyon nehezen szűnik meg. Ez okozza azt az ambivalenciát, amit a szakítás során átélünk és azt a hiányérzetet, amit párkapcsolat megromlása ellenére elszenvedünk.

Szerencsére e kötődés átvihető az új partnerre, megélhető egy következő kapcsolatban!

 
 
 
A szakítás rejtelmei II.

Úgy érezheted, egyedül maradtál párkapcsolati gondjaiddal. 
Párod nem veszi észre vagy nem akar tudomást venni problémáitokról. Felvetetted már korábban? Úgy tűnik, Ő nem igazán törekszik arra, hogy együtt változtathassatok a megjelölt gondokon. Egyre inkább érik fejedben a szakítás gondolata.

Sokan ringatják magukat abban a téves hiedelemben: "Párom majd "megjavul", megváltozik. Nos, ki kell, hogy ábrándítsalak. Egyáltalán nem biztos, hogy Ő is ezt akarja. Elfogadott tény, hogy egy párkapcsolatban történhet fejlődés, változás, az egymáshoz való kölcsönös alkalmazkodás, megértés jegyében. Erre épít a párterápia. Ha azonban úgy érzed, nem tudod társadat elfogadni olyannak amilyen, nem kívánhatod tőle, hogy "kicserélődjön". Mindkettőtökre érvényes egymás önálló személyiségének kölcsönös tiszteletben tartása. Biztos, hogy jó társ számodra az az ember, akitől gyakran várod, hogy valaki "Más" legyen?

A következő gyakorlati tanácsokat célszerű megfontolnod, mikor felmerül benned a szakítás gondolata:

Próbáld megbeszélni pároddal, mi okoz számodra gondot a kapcsolatban. Közhely, de nem lehet eléggé hangsúlyozni, a pár tagjai közti őszinte beszélgetés fontosságát.

Mivel párod különálló személyiség, nem kívánhatod tőle, hogy a "te fejeddel gondolkodva" tisztában legyen azzal, mi a problémád a kapcsolatban. Oszd meg vele!

A beszélgetés egyben "teszteli" párod hajlandóságát a változtatásra. Vajon neki mi okoz gondot, érti e a te problémáidat és hajlandó e közösen változtatni?

Együttélő párok esetén, ha nem igazán tudjátok, "hányadán álltok egymással", a szakítási döntés meghozatalában segíthet a próba- különélés. Ez fogalom a házassági tanácsadók gyakorlatából származik... A próba-különélés megszakítja a pár hétköznapi konfliktusait, a pár tagjai "levegőhöz jutnak" s így mindketten higgadtan átgondolhatják egymáshoz fűződő viszonyukat, tisztázhatják érzelmeiket.

Ha mindent megpróbáltál és "menthetetlennek" érzed párkapcsolatod, akkor viszont semmi okod nincs rá, hogy megromlott kapcsolatodban maradj.

Az érett szakítási döntés jele, ha vállalni tudod érte a felelősséget.

Sokan, csak amiatt halogatják a kapcsolat végleges megszakítását, mert nincs kedvezőbb partner a láthatáron. Ne verd át Önmagad! Korábbi kapcsolatod lezárásával nyithatsz csak kaput új partnered számára!

A szakítás természetes fejezete a párkapcsolatnak, bár aktuálisan tragédiának érezheted. Életünk egy része a párkeresésről szól s ebben a szakítás is benne van.

A megromlott párkapcsolat lezárása pozitív fordulatot hozhat életedben. Nyitánya lehet valami újnak, jobbnak, változásnak.

Gazdagodik személyiséged, megtanulsz élethelyzeteket megoldani, megélt kapcsolataid tanulságainak eredményeként.

Ezért a szakítást, a kapcsolat lezárását megkönnyítheti mindkét fél számára, ha meg tudjátok fogalmazni, ki miért lép ki a kapcsolatból. Ez nem egyenlő azzal, hogy szerinted "a Másik miben hibázott"!

Több kutatás foglalkozott a szakítást követő lassú alkalmazkodási folyamat fázisaival. Ez az időszak szakításnál akár 1 év is lehet, míg válás esetén a teljes alkalmazkodáshoz közel 3 év szükséges.

A szakítást követő néhány napban szinte el sem tudod hinni, hogy ilyesmi veled megtörténhet, a tagadás, elhárítás jellemző. Ezt később a kétségbeesés váltja fel, lehangoltság és reménytelenség érzés lesz úrrá rajtad. A harag és düh, a volt partner és a világ iránt szintén jellemző érzések a szakítást követő hetek, hónapok során. Hosszabb időszak, akár fél év elteltével a lehangoltság, deprimáltság, önvád még mindig megnehezíthetik mindennapi közérzetedet. Lassacskán azonban újra megtalálod önmagad, örülni tudsz, tervezel és nyitottá válsz az új kapcsolatra.

Nem véletlen, hogy a szakítást, válást követő időszak érzelmi fázisai a gyászéhoz hasonlatosak. Igen, a partner elvesztését, a párkapcsolatot ugyanúgy meg kell siratni, el kell gyászolni? Adj hát időt magadnak! Légy türelemmel és merülj el az érzésekben, hiszen ez a lelki gyógyulás, vigasztalódás útja. Az egyedüllét nem egyenlő a magánnyal. Különösen fontos, hogy ne légy magányos a szakítást követő nehéz időszakban. Barátaidra, családtagjaidra számíthatsz ilyenkor. A kreatív hobbi, érdekes munka, sport, művészet ilyenkor segíthet érzelmi ingadozásaid ellensúlyozásában, sötét gondolataid elterelésében. Semmiképpen nem tanácsos azonban ilyenkor, bármilyen párkapcsolatba "beleugranod", hiszen csak tetézed további lelki sérülésed esélyét.

Végül: a szakítás gondolata nem mindig egyenlő a szakítási szándékkal! Sokszor a kapcsolat átalakítására, a kapcsolati egyensúly megváltoztatására vonatkozó igényed jele lehet!

A témában kérdezz bátran, fordulj hozzám bizalommal!
 

Újrakezdés szakítás után
 
 
Az élet túl rövid ahhoz, hogy boldogtalanok legyünk. A szakítás vagy válás veszteségéből sok-sok érzelmen és változáson át vezet az út kifelé, de egy biztos: mindig van egy újabb esély. Mindenki számára.
A szakítás utáni állapot nagyban függ attól, hogyan ért véget a kapcsolat. 
Aki véget vetett neki, az megkönnyebbülést, akár azonnali boldogságot érezhet, amiért képes volt kiszabadulni valamiből, ami boldogtalanná tette az életét. Ettől még van, aki maga sétál ki egy kapcsolatból, és ez egyáltalán nem teszi boldoggá. Nem ezt akarta, 
nem így akarta, szerette volna, hogy sikerüljön, mégis kudarc lett a vége. A legjobban mégis többnyire azok szenvednek, akiket elhagytak, hiszen az akaratuk ellenére történt valami, amit nem tudnak befolyásolni.


 
Az érzelmek vihara
Ilyenkor aztán a negatív érzelmek egész skálája vonul át az ember lelkén kisebb vagy nagyobb mértékben. Függ ez attól, milyen hosszú és mennyire mély volt a kapcsolat, és
természetesen attól is, mennyire volt csúnya és fájdalmas a szakítás. Az ember először kisebbfajta sokkot él át, és fogalma sincs, mi lesz ezután. Később jön egyfajta érzéketlen apatikus fázis, a „minden mindegy” állapota, amikor még túl sok és túl intenzív a fájdalom ahhoz, hogy szembe tudjunk nézni vele. Ez után tör csak ránk a szomorúság, a veszteség valódi érzése, ami mindenkinél más-más ideig tart. Van, aki egyből áttér a düh fázisára, és miután kiadta magából a mérgét, már egész kevés negatív érzelemmel tekint az eseményekre, és képes valamennyire a jövő felé orientálódni.

 
Nem vagyok elég jó
Sokaknál viszont jó ideig eltart a szomorúság, és ebben az állapotban rendkívül sok negatív gondolat gyötör bennünket, amik egész meggyőzőnek és valódinak tűnnek. Nem vagyok elég jó, miért nem lehet engem szeretni, öreg vagyok, csúnya vagyok, magányos vagyok, szerencsétlen vagyok, mihez kezdek most, és így tovább. 
Akit elhagytak, az – ha csak nem a másikat hibáztatja mindenért – önmarcangol, és az önbizalma a padlóra kerül. Közben persze minden a volt kedvesre emlékezteti, egy-egy illat, egy dal a rádióban, a hajdani közös tervek felmerülése, a közös ismerősök, az otthagyott tárgyak állandóan táplálják a veszteséget.

Ezek a gondolatok okozzák talán a legtöbb kárt az egész folyamatban, és pont emiatt szükséges, hogy ne hagyatkozzunk csupán az emócióinkra. Könnyű ilyenkor valakinek azt mondani, hogy vegyen erőt magán, és lássa pozitívan az életet, de 
borzasztóan nehéz ezt meg is tenni ebben az állapotban. Van ennek a dolognak egy természetes lefolyása, amire azt mondják, hogy az idő minden sebet begyógyít. Nem biztos, hogy az időre kell hagyni ennek a megoldását, hiszen a sebek annál mélyebbek, minél mélyebbre szúrjuk magunkban azt a bizonyos tőrt. Nem kell úgy tenni, mintha mi sem történt volna. De fontos a jelenre és a jövőre koncentrálni, hogy ezzel is segítsük a veszteség gyorsabb lefolyását. Minél tovább gondoljuk azt, hogy mi már sosem leszünk boldogok, annál inkább szuggeráljuk magunkba ezt az elképzelést, és végül valóra is váltjuk. Az érzelmileg megterhelő helyzetekben születő gondolatok nagyon nagy negatív energiával bírnak, és minden lelki erőnket be kell vetnünk, hogy pozitív, vagy legalább semleges dolgokkal foglaljuk el magunkat.

 
És most?
Amikor végre eljutunk abba az állapotba, hogy már nem érdekel a szakítás, még mindig nem tartunk ott, hogy kifejezetten vágyjunk egy új kapcsolatra. Ez az idő nagyon értékes. Segít abban, hogy újra megtaláljuk magunkat, hogy újraértékeljük az alapokat, önmagunkat és a viszonyunkat a világgal. Így, tiszta fejjel érdemes végiggondolni, mit tanulhattunk az előző kapcsolatból. Fontos, hogy ne hagyjuk figyelmen kívül a jó dolgokat. Rengeteg pozitív élménnyel gazdagítja az embert minden kapcsolat, és ezeket igenis meg kell őrizni, értékelni kell, és táplálkozni belőle.

Tipikus hiba ilyen esetekben, hogy átesünk a ló túlsó oldalára, és mindent rossznak bélyegzünk, ami az előző kapcsolathoz tartozik. Sokan ilyenkor egy pont ellenkező típusú párt keresnek maguknak, mint a volt kedves, pedig valamiért ő is megtetszett annak idején… Érdemes
őszintén, megbocsátással és reményekkel a szívünkben újra átgondolni, mire is vágyunk valójában. Ehhez az első lépés, hogy tisztában legyünk önmagunkkal, a saját céljainkkal és értékrendünkkel. Aztán pedig megvizsgálni, hogy mire vágyunk, és mit tudunk nyújtani egy ideális kapcsolatban.

Egy szakítás után mindenki „megtanulja”, hogy csak magára számíthat. Ettől még nem szabad elfelejteni, hogy az élet a páros játékra lett kitalálva, és akkor igazán jó, ha mindenkinek megvan a saját szerepe benne. Nyissuk ki a szívünket, töltsük fel újra bizalommal, és dolgozzunk azon, hogy a jövőt szépnek, lehetőségekkel telinek lássuk. Így a többi már jön magától, ez törvényszerű. Az élet túl rövid a boldogtalansághoz, és igazából tényleg csak rajtunk múlik, milyennek látjuk a világot. 
 
 

 Újrakezdés pró és kontraHogyan tovább szakítás után?
  • Nők Lapja Cafe
  • Simon Viktória
     

  • Szakítottatok, de lehet, hogy elhamarkodott döntés volt? Visszahúz a szíved, és csak ő jár a fejedben? Úgy érzed, egy ilyen különleges kapcsolat megérdemel még egy esélyt, még akkor is, ha egyszer már zátonyra futott? Vajon a párkapcsolatok színpadán megéri visszatapsolni?
    Újrakezdés pro és kontraMindenki ismeri a mondást a felmelegített káposztáról, de a dolog azért ennél jóval bonyolultabb. Főleg, hogy az emberek jelentős része utálja a káposztát, így aztán máris lőttek a frappáns viszonyítási alapnak. És különben is, számos tündérmeseszerű pletyka kering a szakítás utáni felújított kapcsolatokról, melyek házassággal és sok-sok gyerekkel végződtek. 

    Most akkor hogy is van ez? Létezik valamiféle szabály arra, mikor érdemes hátrafelé kacsingatni, és mikor kell végleg odébbállni? Sajnos nem, ez túl egyszerű lenne. De azért van néhány szempont, amelyet érdemes megfontolni a döntés előtt. A témában érintettek meséltek saját tapasztalataikról.

    Nem szeretnénk elrettentő példával kezdeni, de tény, hogy ilyen is van. Gabriella őszintén beszélt az újrakezdéssel kapcsolatos kínos emlékeiről:
    „Hat évig voltam együtt Robival, amikor mindketten kezdtük úgy érezni, ellaposodott a kapcsolatunk. Házasságra egyikünk sem gondolt, mert akkor még főiskolára jártunk, így nem volt lehetőségünk anyagilag függetlenedni. Egy hangos szó nélkül határoztuk el, hogy legyen vége. Érett és a helyzetnek megfelelő döntés volt, teljes mértékben barátokként váltunk el. Ennek ellenére három hónap múlva mégis újra összejöttünk. Nem kellett volna. Még fél évet voltunk együtt, ami már csak olyan döcögős, erőltetett kapcsolat volt, hamarosan pedig megtudtam, hogy egy ideje megcsal. Állítólag nem mert újra szakítani, mert félt, hogy megint hiányozni fogok. Nem voltam elégedett a kifogással, egyből kiadtam az útját. Azóta, vagyis két éve semmit sem tudok róla, sosem kerestem. Sajnálom, hogy végül így alakult.”
    Egyik fórumozónk viszont arról mesélt, igazán érdemes újra megpróbálni, mert néha jól is alakulhat a dolog:
    „Mi több mint kilenc év után idén nyáron szakítottunk (»megkattant« az emberem), majd még szerencsére időben megkerestem azzal, hogy lenne még miről beszélnünk, mielőtt lezárjuk a közös dolgainkat. Persze ebből nagy, könnyes kibékülés lett, nem pedig végső lezárás. Azóta eltelt öt hónap, és nyugodtan kijelenthetem, hogy rengeteget tanultunk a hibáinkból, és már egyikünk sem az, aki a szakítás előtt volt. Pozitív irányba változott a kapcsolatunk, és mi magunk is. Ja, és karácsony előtt megkérte a kezem…”
    Láttunk véleményt az újrakezdés mellett, és ellene is, azonban minden eset egyedi. Közel sem mindegy például, mi volt a szakítás oka. Nyilvánvalóan a megcsalás áll a feketelista élén. Sokan állítják, ha a partnerük egyszer félrelépett, sosem kezdenék újra vele, mert oda a bizalom, amit soha nem lehet többé visszacsalogatni. Vagy talán mégis?
    Szintén egyik fórumozónk mesélte el saját történetét:
    Újrakezdés pro és kontra„Fél év után félreértések garmadája vezetett a megcsaláshoz. Ennek több mint két és fél éve. Iszonyúan nehéz volt, és meg is sínylette a kapcsolatunk. Nagyon sokáig nem voltam képes napirendre térni a dolog felett. A bizalmam egy csapásra megszűnt iránta, és legalább egy év kellett, mire kezdett visszatérni. Addig persze minden apróság miatt iszonyú féltékenység kínzott. Mára azt mondhatom, nagyjából (de nem úgy, mint régen!) tudok benne bízni. De a mai napig, ha látom azt a másik lányt, ideges leszek. Sikerülhet az újrakezdés megcsalás után, de nagyon kell akarni!”
    Sajnos azonban ellenpélda is akad szép számmal. Melinda elmesélte, hogy hasonló szituációban ő is adott még egy esélyt párjának, aki ígéretet tett, hogy soha többé nem lép félre. Nem így lett. Két hónap múlva szinte hajszálpontosan megismétlődött a dolog. 

    „Hogy újrakezdtük, csak arra volt jó, hogy duplán éljem át ugyanazt a megaláztatást. Semmi értelme nem volt. Persze biztos van olyan férfi, aki tényleg meg tud változni, én azonban már nem bízom ebben” – mondja.
    Ilonának is rosszak a tapasztalatai a megcsalás utáni újrakezdésről. Bár a férje nem lépett félre ismét, a dolog mégsem működött. „Többé egyszerűen nem tudtam bízni benne! Borzasztóan féltékennyé váltam, ami teljesen tönkretett idegileg. Állandóan az járt a fejemben, hol van, mit csinál. Nem volt normális állapot. Egyszerűen nem tudtam túllépni a sérelmemen. Végül közösen döntöttünk a válás mellett.”
     
    Csokorba szedtük a legtipikusabb érveket! Két oldalról lehet szemlélni a dolgot, egyedül te döntöd el, melyik nézőpontot választod!
    Érvek az újrakezdés mellett:
    – Rengeteg dolog köt össze benneteket! Közös emlékek, közös szokások, esetleg anyagiak, csemeték. Tehát érdemes mérlegelni, és adni még egy esélyt!
    – Nagyon hiányzik, mindenről ő jut eszedbe, és ez napról napra csak rosszabb.
    – Az ő szeszélyeit már ismered, és úgy-ahogy tudod is kezelni. Sokkal kényelmesebb vele maradni, mint megszokni egy új pasit, vadiúj rigolyákkal.
    – Kinek van kedve új kapcsolatot keresni, amikor így is egyre több egyedülálló, sikeres, gyönyörű nő mászkál az utcán.
    – A tapasztalatok alapján úgy érzed, most már tudnád kezelni a régi problémákat, tudod, mit csinálnál másképp.
    – Mindig benne lesz a pakliban, hogy talán ő az igazi, ő a te embered, aki neked lett kitalálva.
    Érvek az újrakezdés ellen:
    – A kapcsolat nem véletlenül ment tönkre, és ami egyszer elromlott, úgysem lesz a régi, így hát felesleges erőltetni.
    – Kutyából nem lesz szalonna! Ha abban reménykedsz, hogy a volt párod talán már magától megváltozott, felejtsd el. A problémák és a veszekedések újra mindennaposak lesznek köztetek.
    – Hiába tesztek úgy, mintha tiszta lappal indulnátok, mert a szálka mindig bennetek marad.
    – Teljesen természetes, hogy hiányzik. A megszokás nagy úr. Azonban ez nem ok arra, hogy ismét belevágj a kapcsolatba, ami már így is túl sok nehéz pillanatot okozott.
    – Miért lépnél bele kétszer ugyanabba a gödörbe, amikor annyi lehetőség vár még rád?
    – Ha a régi kapcsolatodhoz ragaszkodsz, esélyt sem adsz magadnak arra, hogy értékes embereket ismerj meg. Talán egy szuper új kapcsolatot szalasztasz el.

    Tippek, ha újrakezdenéd:
    • Gondold végig, miért ment tönkre a kapcsolat! Mit rontottatok el? Miben voltál te hibás, miben a partnered?
    • Miután magadban tisztáztad ezeket, üljetek le megbeszélni a dolgot! Ha már most sem juttok közös nevezőre, és a beszélgetés csak vádaskodásokból áll, felesleges újra belevágni.
    • Beszéljétek meg, min fogtok változtatni! Például többször kimozdultok otthonról, igyekeztek nem hazavinni a munkahelyi gondokat, figyelmesebbek lesztek egymással, vagy bármi más, ami eddig problémaforrás volt.
    • Ne felejtsd el, bármennyire is akarod, egyedül nem tudsz megváltoztatni egy kapcsolatot! Ahhoz mindkét félre szükség van.
    • Ha olyan dolog miatt szakítottatok, amin valamelyikőtök nem tud túllépni, ne kezdjétek újra. Ha szálka marad bennetek, az később is bántani fog.
    Újrakezdés pro és kontra

    Arra, hogy megéri-e felmelegíteni a kapcsolatot, nincs biztos recept, sem pedig garancia. Aki megpróbálja, általában reményekkel telve vág neki, hogy „most aztán tiszta lappal indulunk, és minden másképp lesz”, de sokszor mégsem sikerül a dolog. Talán néha egyszerűen el kell fogadni, hogy a párkapcsolatoknak is van valamiféle szavatossága, amivel nem jó játszani. Amikor tehát újrakezded, számolj a csalódás lehetőségével is. De ha úgy gondolod, ez a kapcsolat igazán megér egy kis kockázatot, tedd félre a logikát, és adj még egy esélyt kettőtöknek. És hogy megéri-e? Azt majd az idő igazolja. 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

https://www.elsotalalkozas.hu

(Fóti Anna, 2017.10.19 10:37)

Sziasztok!

Nagyon hasznos volt ez a cikk, sok olyan témáról olvastam amit saját magam is megtapasztaltam, akorábbi ismerkedéseim során. Volt egy pár társkeresős történetem is. Alapvetően komoly kapcsolatot kerestem mindig, elég sok társkereső oldalt kipróbáltam, és végül is az Első Találkozás társkeresőjénél maradtam. Most egy komoly kapcsolatom van erről az oldalról. Nem szeretnék többet szakítani és egy boldog kapcsolat a célom. Ha érdekelne valakit, https://elsotalalkozas.hu a címe a társkeresőnek.




szakítás a nő részéről, mert már van más

(András, 2017.01.20 11:52)

Sziasztok!

Furcsállom ezt az egész szakításról való leírást. Arról miért nem beszél soha senki a nőknek, hogy ne játsszák el azt, hogy csak akkor szakítanak, akkor lesz sürgős, sőt, azonnal kivitelezendő, amikor már tuti az új jelentkező?

Azt olvasom, hogy mindenért a férfiak a hibásak, még majdnem hogy a pszichológusok szerint is. Már majdnem ott tartunk, hogy azokat kell sajnálni, akik megcsalják a párjukat.

Normálisak vagytok? :-)

Aki megcsalja a párját, teljesen mindegy, milyen okból, becsületét veszti és nem kellene már emelt fővel végig mennie az utcán. A másik, aki ráhajt más párjára, hiába nyer a végen, az is becstelen.

Inkább ezeken gondolkozzatok el, ne ezen a marhaságon, hogy miért van megcsalás a szakítás előtt a nők részéről. És az sem véletlen, hogy a férfiak jobban szenvednek a szakítástól, csak nem azért van, mert a férfiak beállnak a nők által állított sorba? Teljesítenek és változnak, de soha semmi nem elég?

Kicsit szálljanak magukba azok, akik megcsalják a párjukat, hogy mi is játszódhat le a megcsalt fél fejében. Hallgatják az össze-vissza hazudozásokat nem reagálva erre, pedig pontosan tudják, mikor hazudnak nekik. A megcsaló barátai is tudnak a dologról, de azokban sincsen annyi, hogy jeleznék, hogy nem azért megy szét a pár, mert baj van, hanem azért, mert van másik.

A pszichológusok meg kicsit elmélkedjenek, hogy mi a másik emberrel szemben tanúsított emberség, pláne a párkapcsolati terapeuták, pláne azok, amelyikek kezelik a párt és kezelik külön a megcsalót és segítik abban, hogy hogyan léptesse le a még párját...

Iszonyat ez a téboly, ami a világban megy...

Min megyünk keresztül szakítás után

(Viktor, 2016.06.01 21:26)

Egy hasznos cikk a témában:
http://eztkeresed.hu/szakitas-fazisai/