Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csak Istent és a Szent Korona hagyományát el ne hagyjuk!

2013.06.16

 

 

cimer.jpg

 

Dr.Varga Tibor:

Csak Istent és a Szent Korona hagyományát el ne hagyjuk!

"HA ISTEN VELÜNK, KICSODA ELLENÜNK!"

Volt egyszer egy királyság, amelynek közepén az Isten lakott. Jelenléte annyira áthatotta az ott élő emberek szívét, hogy még a földjük megjelölésére is az Úr nevét használták. Úr, "uruszág", ország mondogatták királyságukról. Uradalmakról beszéltek, mint a rendezett élet legkisebb egységéről.
Benne volt az Isten lelke a föld erejében, a nap sugarában és a szél zúgásában.
A Teremtés, a mindenség koronája volt ez a királyság, Isten országa, a világ nyolcadik csodája. A Mindenhatónak, a földnek és a népnek az egységét pedig, az égből alászállott Szent Korona pecsételte meg.
Az itt élő emberek annyira szerették az összetartozás égi jelét, hogy végül egylényegűvé váltak vele. Bennük, általuk kelt életre a Szent Korona. Képe minden születő alattvalónak a szívében ott ragyogott.
Ez volt az egyetlen fénylő tökéletesség, mely összefűzte mindazokat, akik valaha ebben a királyságban éltek. Az élő és a holt összetartozott, mert a Szent Korona királysága nem szűnt meg a halállal.
Ez az evangéliumra épült ország, jelként lebegett ég és föld között.
A világ más birodalmai úgy is nevezték: Archiregnum, azaz "őskirályság", "főkirályság", "minta királyság". Ebben a hazában az országos tisztségek viselésért nem járt fizetség, mert a szolgálat maga volt a dicsőség.
A határokat és a törvényeket az Úristen jelölte ki, hogy senki ne térjen el az örök rendtől. A mércét, mellyel a szent király megvalósította a Mindenható tervét, Fehérváron őrizték örök emlékeztetőül, hogy sose felejtsék el, mindenki azonos az Ítélő előtt. Az emberek a szerződéseiket az Isten papjai és szerzetesei előtt kötötték, mert vallási szertartás volt minden egyezség.
A szerződésszegés pedig a Teremtő megsértését jelentette.
Az igazság szeretete igazgatta ezt az országot, mert az igazságérzet nem más, mint Isten szeretete. Ez az ősi, égi eredetű királyság valaha a magyar haza volt! Isten és a Szent Korona nevében teremtsük újjá!

Amikor megöregedett a szent király, a hatalomra vágyó gonosz elhatározta, hogy elpusztítja királyságát. Kételyt csepegtetett alattvalói szívébe, akik súgni-búgni kezdtek Szent István vénségéről, az uralkodásra való alkalmatlanságáról.
Végül elhatározták, az öreg királynak meg kell halnia.
Felbéreltek egy orgyilkost, hogy egy sötét éjjelen ölje meg őt, vágja el a torkát. Az alkalmas időben a merénylő csupasz kardot rejtve köpenye alá, a homály leple alatt behatolt az uralkodó hálószobájába.
Ám, ahogy a király ágyához lépett, riadtan hullott ki kezéből pengéje.
Szent István álmában felkiáltott: "Ha Isten velem, akkor ki ellenem!"
A földhöz ütődő, megpendült fegyver zajára felébredt uralkodó, azonnal tudta mi történt. A bűnös szorongva vallotta meg ördögi tervét és térdre esve kegyelemért könyörgött. A szent király a bocsánatért esdeklőt el nem kergette, gonosz tettét gondtalanul elejtette.

A fenti legendát sokáig őrizte a nép a szívében. Legutóbbi változatát Gelencén jegyezték fel. A merénylet történetét írásban megörökítette Szent István király kis legendája és a Hartvik püspöknek tulajdonított legenda is.
Azonban arról a különös okról, amely miatt a merénylő az alvó király mellett elejtette fegyverét egyikük sem tudott. "Égi ösztönzésről" beszéltek mindketten. A bűvös erejű Igére, csak a magyar nép hagyománya emlékezett. Belevésődött a lelkébe, benne lüktetett a szívében.
Ősi tudásként örökítették tovább, végtelen egységbe fűzve az elhunytakat és a születendőket. A Szent Korona országában így éltek az örök időben.

Még hatszáz év múlva is tudtak a mágikus erejű mondatról. Az 1629. év egyik bágyadt őszi napján haldoklott Bethlen Gábor, a református nagyfejedelem. Beszélni már nem tudott, ezért tollat és papírt kért, hogy leírja utolsó üzenetét. A következő gondolatokat jegyezte le: "Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?" Katolikus szent királyunk misztikus alakját idézve lépett be az öröklét kapuján, eggyé válva ősével, az ősök ösvényén haladt a mennyek országába.
A többes számba helyezett mágikus mondat az örök, végtelen összetartozás megnyilvánulása volt, mely a Szent Korona királyságát a lét határán túl is összefűzte. Az igaz fejedelem a tovább élő magyarságnak még egy bíztató üzenetet küldött a halál kapujából: "Senki nincsen, bizonyára senki nincsen!" Azután meghalt.

Íme, a titokzatos bizonyság a túlsó világból, mely népünknek örök boldogságot ígér! Csak Istent és a Szent Korona hagyományát el ne hagyjuk!


418982_246413052119406_1308799726_n.jpg

 
 
 
 
 

 

 
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.